Beszámoló a Bozovici-i misszióról

2010. július 25., vasárnap


Először is szeretném elmondani, hogy ez a misszióút volt számomra a legelső. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire áldásos lesz, vagy hogy ennyire fogom élvezni. Először azt gondoltam, hogy unalmas, fárasztó lesz, de hála Istennek ez nem így volt. Kellemesen csalódtam ezen a szinten. Pécskán kezdtük a missziót, kb 10re mentünk ki, áhítatot tartottunk, megbeszéltük a napi teendőket, és 11kor találkoztunk a gyerekekkel. Minden gyerekklub játékkal kezdődött. Egy pár játékot szeretnék felsorolni nektek: vizeslufizás, forró krumpli, piros-zöld lámpa, hulla-hupp. A játék után bementünk az iskola egyik termébe, és énekléssel folytattuk: „Kicsiny kis fényemmel”, „Engem szeret Jézusom”, „Tudod van egy barátom, Jézus” és „Jesus loves me”. Bibliai történetek következtek amiket vagy elmeséltünk vagy szinjátékban előadtunk, majd kérdéseket raktunk fel a gyerekeknek, és aki helyesen válaszolt az kapott cukorkát. Azután tanultak bibliai igeverseket, és aki egyedül el tudta mondani az igeverset az is kapott cukorkát. Majd voltak különleges jutalmak is mint pl. aki hozott több mint 3 barátot az kaphatott egy amerikai pólót. Ez mindig így folyt le hétfőtől csütörtökig. A gyerekek nagyon élvezték és én is:P. Majd az utolsó estéken volt foglalkozás a fiatalokkal, valamint a házaspárokkal is. A fiatalokkal filmet néztünk és beszéltünk róla. Majd pénteken az Xtreme csapata elment a hunyadi várhoz egyet kirándulni.

Hétfőn kezdődött egy újabb adag missziózás. Bozovici és Sopotul Vechi-on kezdtünk missziózni. Ez egy másik amerikai csoporttal történt, de voltak akik tovább maradtak az első missziós hétről. Fel szeretném sorolni azokat az embereket, akikkel volt alkalmam együtt dolgozni ebben a 2 hétben: Lee Wisdom, Becky Wisdom, Kelsie Wagoner (aka Skankovich), Matt Bartel, Harry Sager, Elissa Rodas, Patty Lam, George and Helen, Linda. Szeretném ha imában is hordoznánk ezt a misszió csoportot. Az ottani a lelkipásztor is besegített nekünk (Daniel), a missziózásban a feleségével együtt (Raluca). Igaz az első 2 napba csak esett az eső és borús, hűvös idő volt, és így nem tudtunk kint játszani a gyerekekkel. De azután már rendesen felmelegedett, és tudtuk élvezni ahogy a gyerekek élvezik a nedves játékokat. Sopotu Vechi-on 2 gyerek klubbot tartottunk 1 nap. (igen fárasztó volt, de megérte). Kedden kezdtünk, majd szerdán folytattuk és szombaton volt még egy gyerek klubb délelőtt. Csütörtökön és pénteken Bozovici-on tartottunk gyerek klubot. Mindenhol megtanítottuk a gyerekeket 2 énekre, az egyik „Ce mare e Dumnezeu” és a másik pedig „Jesus loves me”. Tanítottunk nekik bibliai igeverseket, amiket nagyjából kívülről is megtanultak. Pénteken, szombaton és vasárnap ifikonferencia volt és Lee Wisdom prédikált, a misszió lelkipásztora. Bozovici-on is ugyanaz volt a program mint Pécskán, és ugyanolyan áldásos volt mint a pécskai. Bár lehet, hogy egy kicsivel nehezebb volt, mert románra kellett fordítani és nem magyarra, de az is megoldódott. Kb. ennyi röviden az elmúlt misszióról.

Ja, és még egy személyes megtapasztalást fogok röviden elmondani. Igaz az a mondás, hogy az ördög soha sem alszik, ezt a mondást meg tudtam tapasztalni 2 hét alatt. Ilyenkor az ördög kísért a legjobban és tudja, hogy mindenkinek van egy gyenge pontja, és azt támadja meg. Mert nem akarja,hogy az evangélium simán, és könnyen legyen hirdetve, sőt nem is akarja, hogy egyáltalán hirdetve legyen. Mivel nem tudja ezt megakadályozni, ezért inkább hátráltatja a missziózást. Velem úgy hátráltatta, hogy azzal kísértett amivel tudja, hogy hamar bedőlök, és elesek. Sajnos ez így volt és úgy éreztem, hogy valamilyen szinten hátráltatom a missziózást, mivel engedtem a kisértésnek. De hála, hogy Isten hatalma erősebb, és nem engedte azt, hogy úgy menjenek el a gyerekek, hogy nem fogadták el az Úr Jézust!


Szűcs Norbert

2 megjegyzés:

ABBI írta...

Köszi, hogy vállaltad, Norbi! :)

Névtelen írta...

Amúgy :

Bozovics
Ósopot