...mert a jövő ma kezdődik!

Az emberi természet egyik alapköve a félelem. A félelmet több tényező kiválthatja, de ha egy kalap alá kellene gyűjteni őket, és egy szóban kellene megfogalmazni, akkor azt lehetne mondani, hogy minden ember fél az ismeretlentől. Bár kevés olyan hely van ezen a földön, ahova ember még nem tette a lábát, de a Föld felfedezése is egy „félelem” volt annak idején. Lement az ember az óceánok legmélyebb pontjaira, de előbb leküldött egy kamerát, hogy kiderítse mi van ott lent, és szűkebbé tegye az ismeretlen határait. Felment az ember egészen a Holdig, de előbb egy majom fedezte fel a kozmoszt. Ha tagadjuk, ha nem, az ismeretlentől fél az ember, és van egy „hely” ahova nem tudunk kamerát vagy majmot küldeni, mielőtt oda érkeznénk, de az érkezésünk elkerülhetetlen. Ez a hely vagy időpont a jövő. Még nem értél a cikk végére, kedves olvasó, ahogy ezeket a sorokat olvasod, de a cikk olvasásának a vége még az ismeretlen jövőben van számodra.

A jövő mindig is ismeretlen volt számunkra, és mindig az is marad. Istennek úgy tetszett, hogy ne fedje ezt fel előttünk, mert egyszerűen túl nagy hatalom lenne ez a mi kezeinkben.

A jövő mindenkit tárt karokkal vár, és senki nem kerülheti ki. De ha ez a bizonytalan aggódást, sőt félelmet keltő jövő előttünk, hívő emberek előtt is titok, akkor milyen kell legyen a mi hozzáállásunk? Jézus Krisztus utolsó mondata a következőképpen van megörökítve a Máté evangéliumában: „...tanítván őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és ímé én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.”

Vagyis nem csak ünnepnapokon, nem minden héten kétszer, sőt nem is minden második nap, hanem „minden nap”. Ez jelenti a jelent, és minden kétséget kizárva jelenti a jövőt is.

Mindenkinek meg van a saját félelme, mert amilyen könnyen rejthet jót az ismeretlen, olyan könnyen rejthet rosszat is. A jövőt nem kerülhetem ki, mert a jövő ma kezdődik.

Mi pedig nem félelemre és rettegésre lettünk elhívatva. Arra sem, hogy tétlenül elszálljon felettünk az idő. Mert ha nem mi, akkor kik kell megváltoztassák a világot?!

„Mert megparancsolta angyalainak, hogy vigyázzanak rád minden utadon, kézen fogva vezetnek téged, hogy meg ne üsd lábadat a kőben.”

Most pedig itt vagyunk a jövőben... a cikk végéhez érve. Kevésbé érzed most Isten jelenlétét, mint a cikk olvasásának kezdetekor? Vajon Isten angyalai nincsenek-e most is melletted, és lehetséges-e, hogy épp csak egy pillanatra elengedték a kezed?

Előbb múlik el a föld és az ég, a tér és az idő, minthogy megfeledkezzen rólunk Istenünk.

Ezért ne félj, csak higgy, mert Isten tegnap és ma és holnap, mindörökké ugyanaz!

Szűcs Zsolt