Isten kegyelméből, az ifjúság nagyobb része a hargitai szilveszterezésen vehetett részt, ami 2009.12.30. kezdődött, és 2010.01.02. ért véget.
Számomra ez különleges szilveszter volt, mert még nem volt lehetőségem itt szilveszterezni. A második dolog, amiért különleges volt az az, hogy Isten jelenlétét talán jobban éreztem. Minden egyes alkalommal szólt hozzám. Pont jól jött a téma, az Istennel való kapcsolatom az utóbbi időben sajnos gyengült. Tudtam azt, hogy valami hiba csúszott be az életembe, ami megállít abban, hogy fejlődjek. A választ világosan elém tárta Isten. A bizalom. Bíznom kell Benne ahhoz, hogy a kapcsolatunk szoros legyen. Az embereknél is így működik. Akiben nem bízunk, azzal nem tudunk szoros kapcsolatban lenni. Sokszor nekem is nehéz bízni, hinni olyan dolgokban, amik kilátástalannak tűnnek számomra. Viszont tudom azt, hogy Istennél semmi sem lehetetlen.
Úgy testileg, mint lelkileg volt bővel eledelünk. Finom ételeket készítettek a konyhások, és a közös együttlétek a kápolnában áldásosak voltak, úgy gondolom mindannyiunknak. Jó volt minden reggel és este együtt énekelni az Úrnak. Minden ének szólt hozzám, főleg a himnusz. „Ha úgy tűnik, túl nagy a próba” című éneknél. Megfigyeltem azt, hogy amikor azt a részt énekeltük, hogy „Nem adom fel”, mintha erőteljesebben énekeltük volna. És ez a lényeg többek között a hívő életben. Ne add fel! Bármilyen nehéz is, nem adhatjuk fel. Már csak azért is, mert Isten nem hiába van mellettünk, Ő a mi támaszunk.
Óév estéjét, és az újév első perceit imádkozva tölthettük. Nagyon jó érzés volt az, hogy én is ott lehettem, és nem máshol. Milyen jó dolgunk van nekünk, hívőknek, hogy nem úgy telnek az ünnepek, a szilveszterezések, hogy jól leisszuk magunkat, másnap meg azt se tudjuk, hogy milyen világon vagyunk. Istennel fejeztük be a 2009-es évet, és Vele keztük a 2010-es évet. Ezután következett az éjjeli vacsora, ami nagyon finom volt. Kb. 3-tól kezdődtek a jobbnál jobb játékok. Nagyon sokat nevettünk együtt, és talán jobban megismerhettük egymást. Reggel 9-kor a társaság nagyrésze ment pihenni egy keveset. Aztán 1kor volt a reggeli, az „ebéd” név alatt.
Az év első napján is rengeteg élményben volt részem. Az egyik akkor volt, amikor szabad program volt, de hallottam, hogy a kápolnában énekeltek. Én is csatlakoztam ahhoz a kis csapathoz. Egymás után énekeltük az énekeket, és úgy átjárt valami különös érzés. Jó az Urat együtt is, énekekkel dicsőíteni. Az esti alkalmon is volt lehetőség a bizonységtevésre. Tetszett az, hogy akárhányszor volt felkérés bizonyságtevésre, voltak jelentkezők. Nekem is lett volna bőven mit mondjak, csak nem mentem ki. Valami megállított. Nem is az, hogy jajj izgulok, mert tapasztaltam, hogy azon túl lehet lépni. Ezen is szeretnék változtatni a jövőben, hogy akármikor indít az Úr, engedjek Neki, hisz az más javát is szolgálja.
Sajnos, mint minden táborozási alkalomnak, ennek is elkövetkezett a vége. A végén mindenki maradni akar, mindig így van ez. Én is így voltam ezzel, de örülök annak a pár napnak, amit Isten adott nekem. Erőteljesebben állok neki a harcoknak, amik már elkezdődtek a táborban. És folytatódtak itt Aradon a suliban, a gyüliben, a családban, az elmémben, a szívemben.
Nagyon jó ötletnek tartom azt, hogy olvassuk ki a Bibliát ebben az évben. Én is elkezdtem olvasni rendszeresen (eddig), remélem továbbra is kitartok emellett. Ennek erejét már most érzem, és igenis van értelme..csak sokszor a lustaság eláraszt engem is, mint ahogy ez volt a múlt évben. Hála az Úrnak még tart a kegyelem számomra is, és még van lehetőség javítani.
Kívánok nektek sok erőt a harcokhoz, kitartást, ne adjuk fel, hisz Isten van a jobbunkon, és támogat minket. A jutalom nem fog elmaradni. Bátorítani szeretnélek titeket is egy gondolattal, amit a 2009-es év utolsó perceiben kaptam. Ez így szól:
„A megbocsátó szeretet egy áldott év(élet) titka.”
Heni
Ja, és egy képválogatást is meg lehet nézni:)
itt. Beszéljenek a képek!
