Először is szeretném elmondani, hogy ez a misszióút volt számomra a legelső. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire áldásos lesz, vagy hogy ennyire fogom élvezni. Először azt gondoltam, hogy unalmas, fárasztó lesz, de hála Istennek ez nem így volt. Kellemesen csalódtam ezen a szinten. Pécskán kezdtük a missziót, kb 10re mentünk ki, áhítatot tartottunk, megbeszéltük a napi teendőket, és 11kor találkoztunk a gyerekekkel. Minden gyerekklub játékkal kezdődött. Egy pár játékot szeretnék felsorolni nektek: vizeslufizás, forró krumpli, piros-zöld lámpa, hulla-hupp. A játék után bementünk az iskola egyik termébe, és énekléssel folytattuk: „Kicsiny kis fényemmel”, „Engem szeret Jézusom”, „Tudod van egy barátom, Jézus” és „Jesus loves me”. Bibliai történetek következtek amiket vagy elmeséltünk vagy szinjátékban előadtunk, majd kérdéseket raktunk fel a gyerekeknek, és aki helyesen válaszolt az kapott cukorkát. Azután tanultak bibliai igeverseket, és aki egyedül el tudta mondani az igeverset az is kapott cukorkát. Majd voltak különleges jutalmak is mint pl. aki hozott több mint 3 barátot az kaphatott egy amerikai pólót. Ez mindig így folyt le hétfőtől csütörtökig. A gyerekek nagyon élvezték és én is:P. Majd az utolsó estéken volt foglalkozás a fiatalokkal, valamint a házaspárokkal is. A fiatalokkal filmet néztünk és beszéltünk róla. Majd pénteken az Xtreme csapata elment a hunyadi várhoz egyet kirándulni.
Hétfőn kezdődött egy újabb adag missziózás. Bozovici és Sopotul Vechi-on kezdtünk missziózni. Ez egy másik amerikai csoporttal történt, de voltak akik tovább maradtak az első missziós hétről. Fel szeretném sorolni azokat az embereket, akikkel volt alkalmam együtt dolgozni ebben a 2 hétben: Lee Wisdom, Becky Wisdom, Kelsie Wagoner (aka Skankovich), Matt Bartel, Harry Sager, Elissa Rodas, Patty Lam, George and Helen, Linda. Szeretném ha imában is hordoznánk ezt a misszió csoportot. Az ottani a lelkipásztor is besegített nekünk (Daniel), a missziózásban a feleségével együtt (Raluca). Igaz az első 2 napba csak esett az eső és borús, hűvös idő volt, és így nem tudtunk kint játszani a gyerekekkel. De azután már rendesen felmelegedett, és tudtuk élvezni ahogy a gyerekek élvezik a nedves játékokat. Sopotu Vechi-on 2 gyerek klubbot tartottunk 1 nap. (igen fárasztó volt, de megérte). Kedden kezdtünk, majd szerdán folytattuk és szombaton volt még egy gyerek klubb délelőtt. Csütörtökön és pénteken Bozovici-on tartottunk gyerek klubot. Mindenhol megtanítottuk a gyerekeket 2 énekre, az egyik „Ce mare e Dumnezeu” és a másik pedig „Jesus loves me”. Tanítottunk nekik bibliai igeverseket, amiket nagyjából kívülről is megtanultak. Pénteken, szombaton és vasárnap ifikonferencia volt és Lee Wisdom prédikált, a misszió lelkipásztora. Bozovici-on is ugyanaz volt a program mint Pécskán, és ugyanolyan áldásos volt mint a pécskai. Bár lehet, hogy egy kicsivel nehezebb volt, mert románra kellett fordítani és nem magyarra, de az is megoldódott. Kb. ennyi röviden az elmúlt misszióról.
Ja, és még egy személyes megtapasztalást fogok röviden elmondani. Igaz az a mondás, hogy az ördög soha sem alszik, ezt a mondást meg tudtam tapasztalni 2 hét alatt. Ilyenkor az ördög kísért a legjobban és tudja, hogy mindenkinek van egy gyenge pontja, és azt támadja meg. Mert nem akarja,hogy az evangélium simán, és könnyen legyen hirdetve, sőt nem is akarja, hogy egyáltalán hirdetve legyen. Mivel nem tudja ezt megakadályozni, ezért inkább hátráltatja a missziózást. Velem úgy hátráltatta, hogy azzal kísértett amivel tudja, hogy hamar bedőlök, és elesek. Sajnos ez így volt és úgy éreztem, hogy valamilyen szinten hátráltatom a missziózást, mivel engedtem a kisértésnek. De hála, hogy Isten hatalma erősebb, és nem engedte azt, hogy úgy menjenek el a gyerekek, hogy nem fogadták el az Úr Jézust!
Szűcs Norbert
Szeretném pár gondolatban megosztani veletek az Xtreme Missions csapattal szerzett élményeimet. Már kicsi korom óta ismerem Lee-t, a lelkipásztort, és nagyon élveztem mindig amikor jöttek ide, Romániába, és pár napon át találkoztunk és játszottunk. Most, hogy felnőttem, jó volt ebbe a csapatba benne lenni. Mondhatom, hogy áldásosabb háttérmunkásnak lenni a többiekkel, mint csak egyszerű fogyasztó. Nagyon jó volt újból gyerekek közt lenni! Látni a mosolygós arcukat, akik arra várnak, hogy együtt játszodjunk, és énekeljünk, és hiszem azt, hogy voltak közülük olyanok is, akik várták azt, hogy tübbet tudjanak meg Jézusról.
Minden reggel 10-re kimentünk Pécskára, a gyülibe tartottunk áhitatot, énekeltünk, ezután megbeszéltük, hogy kinek mi a feladata aznapra. Akár igevers írás, akár énekfelelős, akár szereposztás az aznapi jelenetre, mindenkinek volt feladata. 11-től mentünk az ottani iskolába, ahol a gyerekek már vártak minket. Játékkal keztünk, vizeslufizás is volt többek között. Ezután bementünk egy osztályterembe, ahol énekeltünk. Nagyon lelkesek voltak a gyerekek az énekek közben is, ami minket is megerősített, és vidámabban tudtuk folytatni a szolgálatot. Ezt követte a történet, amit vagy bemutattunk jelenet segítségével, vagy Harry mesélte el. Az igeverset is minden nap megtanítottuk nekik angolul is, magyarul is. Kézimunka is volt, a gyerekek ezt is nagyon élvezték, és boldogan távoztak el, várva a következő alkalmat. Ebédre hazajöttünk Aradra, vagy az imaháznál ettünk, vagy családoknál, de a legfontosabb az volt, hogy együtt voltunk. Két alkalommal is volt filmvetítés fiataloknak. A 2012, és A szív bajnokait néztük meg. Utolsó nap, pénteken ellátogattunk Hunyadra, megnéztük a várat, ami nagyon szép volt! Este pedig „búcsú-party” volt, anyu készített egy tortát az Xtreme Missions logóval. Ezt fogyasztottuk el, miután sajnos el kellett búcsúznunk.
Legjobban azért vagyok hálás, mert közelebbről is megismerhettem egy csapattársamat, Harry-t. Még ha 52 éves is, nagyon jól megértettük egymást. Igaz, hogy nekem az angol nem megy, de voltak akik segítettek a kommunikálásban, és egyben ezt meg is szeretném köszönni főleg Norbinak és Daninak, akik mindig rendelkezésemre álltak, és segítettek. Megrendített az, hogy milyen életet él Harry, a balesete ellenére ő végig mosolygós volt, és tudom, hogy nem csak itt, hanem otthon is. Megtanított az Úr Harry által, hogy akármi is történjen az életemben, legyek mindig vidám az Úrban, és ne adjam fel! És főleg ne zúgolódjak. Ez a hét felejthetetlen élmény volt számomra, és hálás vagyok az Úrnak, hogy engem is ide helyezett, és volt szabadidőm, így minden nap el tudtam menni Pécskára.
Továbbra is imádkozzunk a pécskai misszióért, és ne keressünk kifogásokat, hanem igenis álljunk meg az őrhelyünkön, és áldozzunk a vasárnapjainkból a pécskai gyerekekért, de legfőképp Istenért.
Harcsa Heni
U.i még több kép itt, de még lesz több is, közben töltöm...:)
 |
