Jézus visszajön! Készen állsz?

Gondoltam felrakok egy videót most, mivel a Mustármag cikkeket már befejeztük. Ez egy nagyon elgondolkodtató videó az elragadtatásról. Biztos sokan már láttátok, de hátha erre az oldalra kattintanak olyanok is, akik még nem látták, s talán megállnak egy kis időre, s elgondolkoznak rajta...

zárszó

Ezennel végeztünk azoknak a cikkek közzétevésével, amik a Mustármag júniusi számában jelentek meg. Szeretnénk, ha Isten dicsőségére lett volna mindaz, amit megvallottunk, leírtunk, szeretnénk ha az valóban hiteles lehetne életünkben, minden nap.

Köszönjük, hogy végigkísértétek ezt a ciklust azzal, hogy olvastátok így is a cikkeket (főleg azok, akik nem vásárolták meg, vagy nem jutottak hozzá). Az Úr áldjon meg minden erdélyi ifjúságot, minket is!

Kiss Viktor bizonyságtevése

Megtérésem

Tizenkét éves voltam, amikor a gyülekezet tinicsoportjával elmentünk Hargitára táborozni, ez 2007 júliusában volt, ekkor volt a megtérésem.

Hívő szülők gyermekeként nőttem fel, mindig jártam vasárnapiskolába, ismertem a bibliai történeteket, de gyermekfejjel valahogy nem értettem meg mi is valójában a hívő élet. Ahogy nagyobb lettem kezdtem jobban érteni mi a teremtés, mi a Biblia és hogy miért halt meg Jézus érettünk. Amikor a táborba mentünk, egy szerda este elfogadtam Jézus Krisztust mint Megváltómat. Hallottam ott egy bizonyságtevést, ahol elhangzott az, hogy mi lenne azokkal akik még nem fogadták el Krisztust, ha eljönne éjjel Jézus mi történne, hova kerülnénk, én hova kerülnék? Ilyenkor amikor szóba jön a Pokol gondolata mindig elborzadok. Akkor is ez volt velem, és valahogy nem mertem vállalni, hogy kimenjek én is a megtérők közé. De amikor elindultam megerősödtem, és nem bántam meg. Aznap este sokat imádkoztunk a többi megtérővel együtt. Egy másik este a legnagyobbik unokatestvéremmel lementem egy csoportba. Ott együtt beszélgettünk, elmondtam neki, hogy mit éreztem a lelkemben, s kértük együtt, hogy az Úr szabadítson fel a bűneimből, és azokért bocsásson meg. Akkor éreztem, hogy mostmár teljesen az Úré vagyok.

Mióta meg vagyok térve nagyon érzem a Sátán kísértéseit. Mindennap ott van, és valahogy meg akar engem akadályozni, hogy tisztán éljem le az életemet. Sokszor meglankadtam, megbotlodtam, de azt mondták nekem, hogy ne hagyjam magam így letörve, mert minél tovább úgy vagyok, annál nehezebb lesz felállni. Hála az Úrnak erősít, és mindennap megmutatja, hogy ott van mellettem, áldott legyen ezért az Ő neve! Mióta Vele élem az életem, megtapasztalhattam, hogy milyen nagy ereje lehet az imának, amit hittel kérek.

Imádkozom továbbra is, hogy erősen álljak a bástyámon, és hogy tudjam azt végezni amit az Úr elvár tőlem. Az Úr áldjon meg minden egyes erdélyi fiatalt.

Kiss Viktor

Lee Wisdom és egy amerikai csoport

volt a vendégünk a mai ifiórán.

"Hát nem tudod-é és nem hallottad-é, hogy örökkévaló Isten az Úr, a ki teremté a föld határait? nem fárad és nem lankad el; végére mehetetlen bölcsesége!

Erőt ad a megfáradottnak, és az erőtlen erejét megsokasítja.

Elfáradnak az ifjak és meglankadnak, megtántorodnak a legkülönbek is;

De a kik az Úrban bíznak, erejök megújul, szárnyra kelnek, mint a saskeselyűk, futnak és nem lankadnak meg, járnak és nem fáradnak el!"

Ézsaiás 40: 28-31

...és akkor a BAPTICUP

BAPTICUP- interjú a csapatkapitány és az aradi főszervező részéről

Szűcs Norbert: (a csapatkapitány)

1. Milyen élményeid vannak a Bapticup két alkalmáról?

2. Milyennek láttad a csapatszellemet és az összefogást a pályákon?

3. Két bajnokság után szerinted melyik csapattal volt a legnehezebb megküzdeni és miért?

4. A szervezők megpróbáltak igazi nagyvonalú bajnoksági hangulatot teremteni mindkét alkalommal. Szerinted melyek voltak azok az alkotóellemek, amelyek ezt a légkőrt létrehozták?

5. Hányadik helyig terveztek eljutni a 2011-es Bupticup-on?

1. Hát mivel nagyon szeretek focizni, ezért elmondhatom, hogy tényleg kellemes élményeim vannak a Bapticup alkalmairól. Nagyon jó volt a légkör, úgy a pályán, mint a pályán kivűl is. Ami nagyon kellemes meglepetésként ért, az a tavalyi elért eredményünk volt. Elmondhatom, hogy az ABBI csapatból senki nem gondolta volna, hogy el fogunk jutni egész az elődöntőig. Ez nem csak számomra egy jó élmény volt, hanem a csapat többi tagjának is.

2. Gondolom észre lehetett venni a viselkedésünkön a pályán, hogy ez egy keresztény rendezveny volt. Igaz, sokszor nehéz ősszetartani, amikor az ellenfél az idegszálainkon próbálja ki a tűrőképességünket és ezzel gyengül a csapatszellem is. Jó volt azt is látni, hogy az ellenféltől „porig alázott” csapatok nem hagyták magukat. Sokszor az ilyen csapatokban látom meg az igazi összefogást.

3. Most inkább a tavalyi bajnokságra hivatkozok, mivel az számomra érdekesebb és jobb volt. (Jó nah...csak azért, mert jobb eredményt értünk el:P) Tavaly a Zifi Fc. volt az a csapat, amelyikkel nehezebb volt megküzdeni. Miért is? Hát azért mert nekik a támadásuk „gyors és halálos” volt. Nehezen lehetett eljutni egész az ellenfél kapujáig, mivel a védekezésük is elég erős volt. Talán azért is nehézebb volt megküzdeni, mert bennünk volt az a tudat, hogy már az elődöntőt játszottuk, és már nagy volt a tét!

4. Szerintem a hangfelszerelés volt az az alkotóelem, ami igazi focibajnoksági légkört adott. Egy másik alkotóelem ami nagyon olyan „Champions League” légkört hozott, az a két döntős csapatot bekísérő kis srácok voltak. Úgy gondolom, nem csak én vagyok azon a véleményen, hogy a szervezés nagyon jól sikerült.

6. Hát, mint minden csapatkapitány álma és vágya, hogy a saját csapatát eljutassa a döntőig, majd a győztes kupát égnek emelni. Úgy konkrétan nem terveztűnk még semmit, de reméljük, hogy a tavalyi eredményt újból elérjük.

Kürti Gabi: (aradi főszervező)

1. Miből támadt az a gondolatod, hogy itt az ideje egy erdélyi szintű foci bajnokság megszervezésének?

Valamikor a 2009-es év januárjában fogalmazódott meg először az aradi ifihez tartozó fiúkban az az ötlet, hogy jó lenne egy focinapot szervezni a környező ifiknek, egyrészt focizás, másrészt kapcsolatápolás céljából. Eredetileg csak 3-4 csapatról lett volna szó, vagyis a legközelebbi 3 ifjúság csapata, viszont ahogy az idő telt, többen is ajánlották, hogy hívjuk meg a váradi ifik csapatait is. Végül, egyeztetve az Emabisz vezetőivel is, az a döntés született, hogy egy 12 csapatos bajnokságot szervezzünk, ahova a nagyobb ifjúságok csapatait hívjuk meg.

2. Milyen különbséget látsz az első és a második alkalom között?

Hadd említsek néhány dolgot, ami szervezési szinten más volt a két alkalommal, emellett persze a résztvevők meglátása teszi teljessé a képet.

Kezdeném azzal, hogy a 2009-es bajnokság szervezésénél nem voltak előzetes tapasztalatok, amelyek kiindulópontként szolgáltak volna. Ezért volt az sokkal izgalmasabb, de rizikósabb is. A 2010-es BaptiCup szervezésében az volt a feladatunk Dáviddal, hogy az előző évi bajnokságot „pofozgassuk” legjobb meglátásunk szerint. Emellett talán a legnagyobb különbség az lenne, hogy míg tavaly, az idő szorítása miatt, csak reménykedni mertem abban, hogy a focinap, a focizás mellett, hordozni fog valami fentről jövő üzenetet is, addig az idén már tudatosan úgy építettük fel a programot, hogy a tanítás előtérben legyen. Nagyon aktuálisnak látjuk azt az üzenetet, ami elhangzott, hisszük, hogy Isten tényleg ott akar lenni velünk és bennünk a focipályán is, és nem akar a cserepadon maradni. Így visszanézve mind 2 torna alatt éreztem úgy a tavalyi fórum, mind az idei tanítás erejét, persze ez utóbbi alaposabb változásokat hoz, remélem minden focista életfelfogásában. Fontos változás az, hogy mivel ennek a bajnokságnak a legnagyobb értéke szerintem, a közösségformáló jelleg, meg kellett találni azt a metódust, hogy miként vehetünk rá minden résztvevőt arra, hogy ne utazzon haza, csak a díjkiosztás után. Ennek érdekében idén helyosztók is voltak (5.-8. hely, illetve 9.-12. hely ) , s így minden csapat a nap folyamán lejátszhatott minimum 4 mérkőzést.

Különbség a tavalyi évhez képest, hogy idén akármelyik erdélyi magyar baptista ifjúsági közösségnek lehetősége volt jelentkezni.

3. Mint szervező melyek voltak azok a feladatok, amelyekkel a legnehezebb volt megküzdened?

Huhhh...hát a legnehebb az volt, hogy a meglévő ötleteket, gondolatokat, stratégiát át kellett adni a szervezőknek. Ebben nem az jelentett akadályt , hogy az aradi szervezők képtelenek megoldani a feladatukat, hanem az, hogy mivel Kolozsváron vagyok egyetemi év közben, ezért másfél hét kevés volt arra, a húsvéti szünetben, hogy minden egyes szervezővel találkozzam, elmagyarázzam neki a feladatát, s megérezze ebből azt, hogy felelősség van rajta, s tudja adaptálni majd gyakorlatban. Egy ilyen kaliberü szervezés 95 %- os hatékonyságához, bőven kell 2-3 hónap, de ennyit meg nem szerettünk volna belefektetni, egy olyan rendezvénybe, ami nagyon pozitív dolgokat hordoz magában, de azért ennyi energia-, s időbefektetéssel szerintem más formában sokkal többet tehetünk „Isten országának építéséért”.

Itt is szeretnék köszönetet mondani az aradi fiataloknak, s gyülekezetnek, mert a lehető legnagyobb jószándékkal álltak hozzá a kéréseinkhez, segítettek, s jól megoldották feladatukat, mégha néha improvizáció segítségével is.

Hadd említsek itt is egy gyakorlatibb dolgot, ami nehézség volt, s sajnos még most sem tudom, az igazi megoldást: s ez a döntő helyszíne. Két tényező van amit ilyenkor szokás figyelembe venni. Az egyik a pálya burkolata, minősége, a másik pedig, annak a lehetőségnek a biztosítása, hogy minden néző kényelmes körülmények között tudja figyelni az eseményeket. Nos, mivel nem volt olyan pálya amelyik mindkét kritériumot fedi, ezért mi délelőtt a minőséget választottuk,, délután a második opciót választottuk, avval a ténnyel szemben, hogy a legjobb minőségű legyen a pálya.

4. Milyen visszhangokat lehet hallani két Bapticup után?

Nem annyira tájékozodtam, s nem is hiszem, hogy fogok, de az építő kritikákat szivesen fogadtuk. Itt említeném meg azt a hiányosságunkat, hogy nem úgy fogalmaztuk meg a kritérumokat, hogy azok támadhatatlanok legyenek. Ezért elnézéseteket kérjük, de hálát adok azért, mert voltak olyan fiatalok, akik nem a hátunk mögött fejezték ki nemtetszésüket, és végül Isten formálta őket is, s minket is, mégha mégsem sikerült egyezségre jutni a kérdést illetően, de abban igen, hogy fontosabb nekünk Isten, meg a kapcsolat, mint egy vitatott kérdés.

5. Milyen benfentes információkat lehet megtudni a 2011-es Bupticup-ról?

Ezt én is kérdezhetném J.....Mindkettőnknek az az álláspontunk, hogy szívesen átadjuk más fiataloknak ezt a kezdeményezést. Mármint, ha már bajnokságról van szó, akkor úgy fogalmazok, hogy „fel van dobva (rúgva) a labda. Vagyis nem érezzünk jogunknak, hogy mi szervezzük a 2011- es Bapticup-ot, vagy hogy Aradon legyen. Emelett szivesen segítünk tapasztalatokkal, ötletekkel, adatbázisokkal.

ABBIK próba

Garai Zsolt ma írt, hogy hétvégén jó lenne próbálni. Szóval, mint tudjuk szombattól beindul a misszió. Zsúfolt lesz a szombat, a vasárnap mégis kéne abbik próbát is tartani. Miről szól az egész? ÁLDOZATRÓL!!! Legyetek szívesek írjatok megjegyzést, akár tudjátok vállalni az énekpróbákat esténként – mivel máskor nincs lehetőség – akar nem, hogy majd Zsolttal is tudassuk a végeredményt. Elég lesz az „Igen, vállalom” vagy „Nem, nem tudom vállalni” válaszok valamelyike. Nem lenne értelme az érveléseknek, azokat Isten tudja a legjobban. Tehát minnél hamarabb írjatok KÉRLEK!!!

Erika

Lányköri beszámoló

Isten kegyelméből, ifjúságunk körében működik egy lánykör is, ami két évvel ezelőtt indult be, és azóta minden hónapban egyszer találkozunk felváltva otthonainkban, általában pénteki napon. Mai világban, egy lánynak nehéz úgy élnie, hogy (elsősorban) a külsejével sugározni tudja a hivőséget. Ízléses legyen az öltözék, de ne túl divatos? Nőnek születtem...de hogy használjam ezt ki, hogy Isten dicsőségére legyen? Igazi dilemmákká válhatnak ezek egy lány részére. Ilyen kérdéseket, témákat is megszoktunk beszélni alkalmainkon, amiket követnek aztán olyan témák is, mint például a testi-lelki szépség, tisztaság, szeretet, szerelem, divat, család...és minden ami egy lányos beszélgetésben benne kell lennie:), mindezt természetesen a Biblia fényében. Nagyon építő az, amikor tapasztalatainkat elmondjuk egymásnak, imatémáinkat megosszuk, imádkozunk egymásért, bátorítjuk egymást. Különböző bibliatanulmányi füzeteket is végig lapoztunk együtt, amikből nagyon sokat tanultunk és megérthettük azt, hogy Isten az Ő kitartó királylányainak szeretne látni minket ebben a világban. Különlegesebb alkalmaink közé sorolható az, amikor édesanyáinkkal együtt beszélgethettünk az élet dolgairól, és együtt imádkozhattunk, vagy amikor a finom palacsinta mellett őszinte beszélgetések folytak, és még sok más. Mindezért Istené a hála! Szeretettel várunk minden lányt alkalmainkra! Van nekünk egy blogunk is: aradikiralylanyok.blogspot.com. Itt betekintést kaphattok életünkről és friss infókról. Célunk, hogy úgy éljünk, hogy mindenben a Királyunkat sugározzuk, és a körülöttünk lévők eltudják mondani rólunk, hogy:

„Ki ez a lány? Úgy ragyog, mint a hajnal, szép, mint a holdsugár, tiszta, mint a fénylő nap...” Énekek Éneke 6;10.

Szűcs Renáta

(folytatás szombaton)

Igemag- Boross Gyula, ügykezelő lelkipásztor

Mint a hegyen épített város…

„Akik bíznak az Úrban olyanok, mint a Sion hegye, amely meg nem inog, örökké megáll. Jeruzsálemet hegyek veszik körül, az Úr pedig körülveszi az ő népét mostantól fogva mindörökké.” Zsolt 125,1-2

„Ti vagytok a világ világossága. Nem rejtethetik el a hegyen épített város.” Máté 5,14

Jeruzsálem az Úr városa. „Nagy az Úr és igen dícséretes a mi Istenünknek városában, az Ő szentséges hegyén. Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélső észak felé, a nagy királynak városa.” (Zsolt 48,2-3) Isten választotta Jeruzsálemet, hogy benne legyen az Ő neve. (2Krón 6,6) Jeruzsálem az ószövetség szellemi középpontja volt. A Jeruzsálem szó héber jelentése: „a béke megalapozása”.

A város falain belül az ember békességben lehet, élvezheti a védelmet. Ugyanakkor Isten jelenlétének örvendhet. Mennyire nem akarta az ellenség a város felépítését – lásd Nehémiásnál.

Az Isten választottai olyanok mint a hegyen épített város. Más szóval olyanok mint Jeruzsálem. Azzal kell kezdeni, hogy békességet talál az ember. A legfontosabb, hogy a békességed legyen megalapozva. Egyedül Istennél csendesül le az ember lelke és csak nála találjuk meg az igazi békességet. Őbenne van a békesség. Ez nem mullandó és nem változó. Örökké tartó. Olyan békességed van, mely minden körülmények között megáll? Miért olyan ingatag a mi békességünk? Azért mert a miénk és nem az Övé. Ha az Ő békessége árad az életünkbe akkor leszünk igazán olyanok mint a hegyen épített város. Ide kell az Istenben való bizalom.

Ha hegyen van az életed (kősziklán) nem ingadozik. (Máté7,24-27) A hegy tulajdonsága, hogy a viharok között is erősen áll. Épp úgy ahogy Jeruzsálemet hegyek veszik körül, minket Isten változhatatlan hűsége vesz körül. Ő nem hagy el téged, az Ő hűsége megmarad. Ebben a világban egyedül Ő az aki nem ingadozik. „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz.” Őrá kell épüljön minden megváltott élet. Jézus Krisztus a fundamentum ezért minden amit mondok vagy cselekszek Ő tőle ered. Eggyé válltam Jézus Krisztussal és örömmel mondhatom: „...él bennem a Krisztus;...”

Mindaz amit az Ige kijelent rólam az mind igaz. A Bibliát mint Isten szavát komolyan veszem és bízok az Úr ígéreteiben. Nem félek, nem inog az életem. Tudom, hogy az Úr gondot visel rólam. Az igazi bizalom a próbák és nehézségek között derül ki.

Aki bízik az Úrban annak életében működik a világosság. Képzelj el egy hegyen épített várost, amely ki van világítva. El lehet azt rejteni? Egyértelmű, hogy nem lehet. Épp így a te életed, mint Isten választottja kell, hogy világítson. Az Úr munkálkodik és Ő nem vall szégyent. Ha az életedben nincs világosság, ha szégyelled, hogy hívő vagy akkor te lehet egy állkeresztyén vagy. „Ha azt mondjuk, hogyközösségünk van vele és a sötétségben járunk; hazudunk és nem az igazságot cselekesszük.” Nagyon fontos, hogy ne képmutató hívők legyünk. Bízzuk újra életünket az Úrra és ne mi próbálkozzunk megjavulni. Tény, hogy magunktól nincs erőnk se megváltozni, se újéletben járni. Milyen alapon van az életed? Mennyire érzed, hogy az Úrra vagy utalva? Jézus mondta: „nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” Egy kicsit talán sérti a büszkeségünket? Zavar, ha valaki azt mondja rólad, semmire nem vagy képes? Íme a Biblia kimondja. Épp azért jött Jézus Krisztus és körülvett téged hogy naggyá tegyen – hegyen épített várossá, amely tündököl.

Kívánom, hogy kiválasztásunkhoz méltóan éljünk és a dicsősséget mindenben az Úrnak adjuk. Őt illeti minden tisztelet, hódolat és áldás. Áldott legyen a Feltámadt Hős!

Boross Gyula, ügykezelő lelkipásztor

(folytatás csütörtökön)

visszhangok az országos konfiról

Beszámoló az országos ifjúsági konferenciáról

Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy én is részt vehettem ezen a konferencián, és annak is örülök, hogy eljött az osztálytársam is, aki egyben nagyon jó barátnőm.

Azzal a vággyal indultam neki a hétvégének, hogy meg szeretnék újulni, és új döntéseket hozni az életembe, amik által az énem csökken, és Isten irányítására bízva magam, növekszik bennem az Ő jelleme.

Péntek este megragadott a jelenet, amit a betlehemi drámacsoport adott elő. Sajnos sokszor abba a hibába esek, hogy az osztálytársaimon meg sem próbálok segíteni, s közben nem veszem észre, hogy valósággal nap mint nap halálraítélt osztálytársak és ismerősök vesznek körül, akiknek segítenem kell, hisz ez a feladatom, ezt vállaltam fel többek között akkor, amikor bemerítkeztem.

Nagyon tetszett a Merényi Zoltán szolgálata mindkét alkalommal, érezhető volt, hogy Isten lelke által szolgált. A dicsőítésre az elején nem tudtam ráhangolódni úgy, ahogy Isten megérdemelte volna, ez azért volt, mert még sok dolog volt az életemben, amitől meg kellett szabadulnom ahhoz, hogy felszabadultan, tiszta szívből énekeljek. Eldöntöttem, hogy nem akarok abba az állapotba maradni, és visszajönni, amibe elmentem. Letettem a bűneimet, szivemet, gondolataimat, érzelmeimet, Istennek átadtam ezeket, erre volt felszólítás is. Jó érzés volt ez, felszabadultan továbbmenni, és úgy tölteni a konferencia hátralevő részét. Jó volt olyan sok fiatallal együtt énekelni, sok mosolygós arcot láttam, ami tükrözte a felszabadultságot. Hisz sokan már fiatal korban kétségbeesnek különböző helyzetek miatt, csalódás, vagy az élet nehézségeitől. Úgy éreztem itt magam, ahol olyan emberek vesznek körül, akiknek van céljük, olyan cél, ami Isten felé mutat.

Vasárnap megérintett a szentségről szóló előadás, sok hiányosságomat észleltem, amik eddig is azok voltak, viszont nem ismertem fel őket. Én is feltettem magamnak a kérdést, hogy szent vagyok-e, és miután meghallgattam az előadást, eléggé megszégyenültem, hisz sokszor akadékoskodok Istennel, és annyi mindenben kell változnom. Budai Lajos felhívása megérintett, és ahogy kimondta azt, hogy álljanak fel azok, akik vállalják azt, hogy a következő konferenciáig rendszeresen bizonyságot tesznek egy személynek, aki még nem az Úré, akkor habozás nélkül felálltam. Nem azért, mert könnyű felállni a helyemről, hanem azért, mert rájöttem, hogy túlságosan is keveset teszek Istenért, és egy keresztény, bemerített fiatalra nem ez jellemző, Isten többet érdemel annál, amit én teszek. Már rég rájöttem erre, viszont nem tudtam lépni, valami megállított, és most úgy éreztem, hogy ezt a lépést igenis meg kell tennem, mert ha így folytatom az életem, ahogy nem kell, nem lesz jó vége. Ezt a döntést komolyan gondoltam, az Úr betöltött erővel ezen a hétvégén, aminek segítségével már elkezdtem „akcióba lépni”, és bizonyságot tenni egy osztálytársamnak, akire szeretettel gondoltam akkor, amikor elvállaltam ezt a szolgálatot. Remélem, hogy a döntés mellett kitartok rendíthetetlenül.

Lelkileg mondhatom, hogy nagyon sok áldást kaptam. Ami mégjobban felemelt az az, hogy a vasárnap délelőtti alkalom után, egy kedves barátnőm megállított, és megkért, hogy imádkozzak érte, mert ő is felállt a felhívásra, hogy valakit Istenhez hozzon. Azt is kérte, hogy időközönként kérdezzek rá, hogy hogy boldogul, és hogy ne felejtse el ezt a döntését. Jól esett a bizalma és bátorága, én is ugyanezt kértem tőle, és hiszem azt, hogy ez is segítségünkre lesz. Szívből örülök a barátaimnak, akikkel találkoztam, áldásos beszélgetések alakultak ki, és természetesen örülök az új ismerősöknek, akikkel tarthatom a kapcsolatot.

Számomra ez a konferencia kellemesen telt el, főleg azért, mert újból beálltam az Úr szolgálatába, ami többet ér mindennél. Az az igevers vezet, és van előttem, ahol az van megírva, hogy: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ráadásul minden megadatik nektek.” Máté 6:33. Nagyon ismert igevers, és sajnos gyakorlatba ezt még nem ültettem, viszont eljött ennek is az ideje. Szeretnék sok erőt kívánni azoknak, akik velem együtt felálltak a vasárnapi felhívásra, éspedig a Zsoltárok 32:8-al. „Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Ez legyen előttetek, bármihez is hozzáfogtok, mert jó tudni azt, hogy Isten támogat minket, és ha mi is támogatjuk Őt, abból csak jó származhat.

Harcsa Heni, Arad

Nekem személyesen ez volt az első országos konfim, és megvallom, hogy nagyon szuper volt. A dicsőítés és az éneklés tetszett nekem a legjobban. Volt két előadás, amit Merényi Zoltán, békési gyülekezet lelkipásztora tartott. Nekem ezek tetszettek a legjobban. Az első előadásnak a címe az volt, hogy “Életmentő háló” és a második előadás címe pedig, hogy “Biztonságban a világhálón”. Arról volt szó, hogy a világhálót lehet használni jóra és rosszra is egyaránt, de a legtöbben rosszra használják, sajnos. Készített egy felmérést is: beírta a Google-ba azt, hogy JESUS CHRIST, erre a keresőprogram kiadott 70 millió találatot. Ezután pedig beírta azt, hogy sex (nem azért mert ez érdekelte volna, csak a felmérés érdekében), és arra pedig 562 millió találatot adott ki: nyolcszor több találat, mint a Jézus Krisztusra. Ez valóban megdöbbentő. Mindannyian levonhatjuk ebből a felmérésből a következtetéseket, és azt, hogy valójában hova is jut ez a világ?

Azt is megjegyeztem, hogy az internet a legjobban a gyerekekre hat. Valóban vigyáznom/vigyáznunk kell, hogy mit nézünk, mit csinálunk, mikor gép elé ülünk!

Szűcs Dániel, Arad

Hálóban vagy? Ez volt a konferencia témája. Fantasztikus élmény volt az, hogy közel 800 fiatallal lehettem együtt egy helyen és egy célból. Személyes lelki élményeim közé tartozik az, hogy Isten felhívta a figyelmemet arra, hogy sokkal jobban kell törekednem a szentségre.

Budai Lajos lelkipásztor felhivására én is elhatároztam, hogy naponként Isten elé viszem imában egyik kedves barátnőmet, hogy ő is elfogadhassa az Urat.

Hálóban vagy? Imádkozz szabadulásért, jó ítélőképességért és teljes határozottságért a szabadulás felé.

Istennél semmi sem lehetetlen.

Kürti Bernadett, Arad

"Erős várunk, rád várunk, ó Urunk", az egyik ének címe ami leginkább megragadt a konfin, a dicsőitő csoport pedig nagyon jó volt. Persze az előadások is jók voltak, egy gondolat különös képpen is foglalkoztatott éspedig az hogy, sokszór keressük Isten hálójának a legszéllét és (sajnos) ezt a saját életemben is észteveszem hogy probálok csak éppenhogy a hálóban lenni és éppenhogy csak megélni a hívő életet. Hálás vagyok Istennek azárt hogy részt vehettem a konfin, a konfi áldásaiért és a beszélgetésekért de legfőbbképpen azért, hogy Ő is ott volt.

Kürti Roland, Arad

(folytatás kedden)

Volt ABBI tagok interjúja

ez volt a címlapfotónk, Arad- de szép város, ugye? (ez a városháza, este, kivilágítva)

Honnan, hova és mit???

Borzási Kinga válaszol, Harcsa Erika kérdezett

1. Néhány szavad az ABBI-ról... Milyen szolgálatot végeztél ott?

Az aradi ifjúság az, ahol sokat formált Isten, és ahol lelkileg fejlődhettem. Egy olyan periódusban kerültem az ifibe, amikor egyik generáció váltotta a másikat. Voltak, akik akkor "nőtték ki magukat" az ifiből (férjhez mentek, megnősültek, elmentek egyetemre), és voltak fiatalok, akik akkor "nőttek fel". :) Érdekes volt, mert mindkettőben benne voltam: az egyikben voltam a "kicsi", a másikban meg a "nagy". Majd Isten úgy látta jónak, hogy két évig ifivezető legyek. Hasznomra vált, mert ilyen körülményben is taníthatott és formálhatott Isten; jó társaim voltak, akikkel imádkozhattam, és akik bátorítottak. Szerettem az ifiben az összetartást és az új dolgok iránti nyitottságot.

2. Mikor és miért kerültél el az ABBI-ból?

Nemsokára lesz egy éve, hogy boldog feleség vagyok. :) 2009 szeptemberében mentem feleségül Borzási Dávidhoz, és az Úr vezetését kérve úgy értettük meg, hogy most Brassóban kell laknunk és szolgálnunk.

3. Melyik ifibe kerültél, és milyen szolgálatot végzel ott?

Természetesen a brassói ifibe tartozom férjemmel együtt. Itt próbálom őt támogatni, amiben csak tehetem, legfőképpen imában. Szeretem itt. Jó a fiatalokkal együtt lenni, és szeretem a gyülekezetben is. Nagyon örülünk, hogy a gyülekezetben van egy csokor fiatal házas, és velük, mint fiatal házasok csoportjával kezdtünk el találkozni. Külön öröm még nekünk az, hogy bővülni is fog ez a csoport egy újabb fiatal házaspárral; a lelkipásztorunk, Deák Zsolt és jövendőbeli felesége az ősztől Brassóba költöznek! :)

4. Mit vittél magaddal az új ifibe az ABBI-ból?

Az aradi gyülekezetben és ifjúságban nőttem fel (mondhatni testileg-lelkileg), és sok jót láthattam és tanulhattam otthon. Például láttam azt, hogy mennyire áldásos, amikor a gyülekezetnek van egy összetartó, bibliázó és imádkozó magja. Azért imádkozunk, és azon törekszünk, hogy Brassóban is létrejöhessen ez! Mondjuk, például, egy összetartó és Istenre figyelő fiatal házasok csoportja :). De az Úr adja az áldást és a növekvést, mi csak figyelünk arra, hogy mit mond nekünk, és azt próbáljuk a lehető legjobban tenni. :)

Szűcs Dávid válaszolt, Harcsa Erika kérdezett

1. Néhány szavad az ABBI-ról és milyen szolgálatot végeztél ott?

Az abbi az aradi gyülekezet kis, kreatív és jó szervező képességekkel rendelkező ifjúsága. A fő szolgálatom a zenei téren volt, Szűcs Renivel együtt feleltünk az új énekek tanulásáert, a dicsőítés és a különböző zenés szolgálatok megszervezéséért. Az egyik évben ifjúsági vezető helyettes voltam, amikor a szervezésben is aktívabban részt vehettem.

2. Mikor és miért kerűltél el az ABBI-ból?

2007-ben kerültem el Aradról, amikor megkezdtem az egyetemi tanulmányaimat Váradon, management szakon, az Emanuel Keresztyén Egyetemen.

3. Melyik ifibe kerűltél, milyen szolgálatot végzel ott?

A váradifi-be kerültem, más szóval a váradi nagy gyülekezet ifjúságába. Itt is inkább a zenei téren vállaltam szolgálatot, néha gitározás által, máskor énekléssel és egy ideig az ifjúsági kórusban is énekelhettem. Ugyanakkor az ifjúságon belül a 4-es csoport tagja vagyok.

4. Mit vittél magaddal az új ifibe az ABBI-ból?

Remélem, hogy sok jókedvet J és a dicsőítéshez való ragaszkodást, a többit majd elmondják a váradiak. :D

Harcsa Andrea válaszol, Harcsa Erika kérdezett

1.Néhány szavad az ABBI-ról és milyen szolgálatot végeztél ott?

Az ABBI-ba kerültem tizennégy évesen, s nagyon ragaszkodtam hozzá mindvégig. Ez volt az a közösség, melyben tudtam, hogy jó helyen vagyok, s olyan környezetben, ahol Istent jobban megismerhetem. Biztonságot nyújtott számomra, a világ kínálta lehetőségek elől, ahova szívesen elengedtek szüleim. Az elején csak figyeltem s élveztem azt, hogy mások viszik a terhet, amit akkor még nem láttam meg. Néhány évvel később, engem is megbíztak feladatokkal, melyeket igyekeztem elvégezni. Sokat formálódtam, látva azt, milyen nehezen tud döntések esetén egységes válaszokat hozni egy fiatalokból álló csapat. Érdekes volt látni, hogyan nőnek ki s távoznak el az egyetemisták, majd azt, hogyan épülnek be a fiatalabbak, akik felnőttek.

2.Mikor és miért kerültél el az ABBI-ból?

Nekem is el kellett hagynom, ami nem volt könnyű. 2005-ben kerültem el az ABBI-ból. Azért kerültem el otthonról, mert Nagyváradra kellett költöznöm, hogy egyetemi tanulmányaimat végezhessem.

3. Melyik ifibe kerültél, milyen szolgálatot végzel ott?

A váradi ifibe kerültem, ahol rengeteg áldásban részesülhettem. Buzditva voltunk minden alkalommal arra, hogy beiratkozzunk egy-egy csoportba, és ha szeretnénk iratkozzunk be az ifikórusba, vagy készüljünk imádságos szívvel az ifivasárnapokra. Amint időm engedte, igyekeztem kivenni a részem, mivel már közéjük tartoztam.

4. Mit vittél magaddal az új ifibe az ABBI-ból?

Ragaszkodtam ahhoz, hogy ne több, hanem egy gyülekezethez, ifjúsághoz tartozzam. Ezért szívből ragaszkodtam a váradi ifihez, s épp úgy nem tűrtem ha rosszat hallok róla, mint azt, ha az aradi ifimről terjesztettek rossz hireket. Magamat vittem mindkét ifibe, melyekben Istennek hála azért, mert fejlődhettem s változhattam. Csiszoltak, formáltak, megtanítottak alkalmazkodni, mozogni és szolgálatkész életet élni. Ahogy változik a fiatal, változik az ifi állapota is. Az elhamarkodottan terjesztett jó vagy rossz hír, előbb Isten elé kerül, aztán a kimondott szó rombol vagy épít. Ezt vittem magammal, s próbáltam gyakorlatba ültetni.

(folytatás vasárnap)

tehát következzék (Ifjúsági bemutatkozó)

Régebb említettem már, hogy fogom csatolni a Mustármag cikkeket itt is, hogy azok, akik nem rendelték meg vagy nem vásárolták meg, vagy már nem fiatalok:), azok is részesülhessenek legalább azzal, hogy innen elolvassák.

Tehát, a Mustármag júniusi számában az ABBI, az aradi fiatalok mutatkoztak be. Egy kis ízelítő mára:

Ifjúsági bemutatkozó

Mit is írhatnánk a mi kis ifjúságunkról? Külön kiemelném, hogy „kis”, mivel általában 10-12en vagyunk ifin, mivel vannak olyanok, akik egyetemisták, s más gyülekezet ifjúságában szolgálnak, de vannak olyan hűséges ifitagok is, akik minden hétvégén hazajönnek. Ez kiváltság nekünk! Az ifjúságunk össztaglétszáma kb. 18. Talán azért is, mert kisebb ifjúsághoz tartozunk, így az évek során eléggé jól megismertük egymást: egymás adottságait, jó tulajdonságait, gyenge pontjait, reakcióit, stb.
Tanév közben minden szombaton szoktunk összegyűlni, 6órától, a gyülekezetünk ifitermében, vakációban pedig pénteken találkozunk, ugyanebben az időpontban és helyen. Alkalmainkat régi lelkipásztorunk, Vass Gergely tartotta, de ő mostmár más körzetben szolgál. Mivel jelenleg nincs lelkipásztorunk, az ifivezetőnk, Szűcs Zsolt tartja az alkalmainkat, de volt már vendég előadónk is, sőt az ügyintéző lelkipásztorunk, Boross Gyula is. Néhány ifialkalom témája pl.: álarcok (miért viselünk álarcokat?), Isten embere (hogyan válhatna egy ifjúsági tag Isten emberévé), az imádkozás jelentősége (miért fontos az ima egy fiatal életében?)
A célunk az, hogy minél több időt töltsünk együtt, különböző események megszervezésével. Tartottunk már teadélutánt, (amikor mindenki más-más ízű teát hozott, s ifin mindenki megkóstolhatta, közben beszélgettünk) filmestet (megnéztünk 1-2 filmet egyik hétvégén), kreatív napot (szombaton, amikor egész nap az imaházban lehettünk, hoztunk magunkkal ennivalót is, ott együtt játszottunk, beszélgettünk). Szeretünk együtt szolgálni is, így ezelőtt kb. 2-3 évvel megindítottunk egy ifievangélizáló alkalmat, amikor a városból, a magyar iskolából hívtunk meg fiatalokat. Ezek az alkalmak különösen áldásosak voltak. Eleinte kevesen jöttek el, de volt olyan is, amikor több mint 50en jöttek a városból. Volt dicsőítés, evangélizálás, s a végén egy kis teázás, beszélgetés. Ezt szeretnénk újból bevezetni. Ezen kívül pedig ifidélutánokat is szoktunk tartani, amikor vasárnap délután csak mi, a fiatalok szolgálunk a gyülekezetben: énekekkel, bizonyságtevésekkel. Külön öröm és nagyszerű lehetőség ez nekünk abban, hogy ide is hivogathatunk osztálytársakat, barátokat, akik még nem ismerik Istent, s a középkorúak, idősek is a gyülekezetből bátorítanak minket a szolgálatra. Ezeken az alkalmakon általában az ifi 80-90%-a részt vesz.
Szeretünk a gyülekezet többi korosztályával is együtt szolgálni. Megalakult egy dicsőítő csoport is, akik vasárnaponként kiállnak, s vezetik a dicsőítést. Hála, hogy vannak zenészeink is, akik ált. minden pénteken időt szakítanak arra, hogy gyakoroljanak s tanuljanak. Így is bekapcsolódunk a vasárnapi istentiszteleti programba. Igyekszünk minél jobban besegíteni a szolgálatban. Az ifjúság nagy része énekkari tag is, sőt az ifjúságon belül megalakult egy kórus is, akik már CD-t is kiadtak Szóljon az ének címmel, Garai Zsolt szervezésével. Elmondhatjuk, hogy szeretünk énekelni, s törekszünk arra, hogy ezt minél több formában is gyakorolhassuk.
S még egy kis reklám: van nekünk egy blogunk is, ahol az ifjúságunk életérőlszoktunk beszámolni, képeket közzétenni. Ellátogathattok a következő oldalra: http://www.abbiarad.blogspot.com. Várunk szeretettel olvasónknak és ifjúsági órára is!
Az ifjúságunk életében nagyon sok áldott pillanatra emlékezhetünk vissza, amikor különösen megtapasztaltuk Isten segítségét, beavatkozását, mindabba, amit mi hiányosságainkkal, tökéletlenségünkkel tervezgettünk, legyen az konfi, BaptiCup, vagy egyéb esemény.

Ilyen áldásokban gazdag esemény volt számunkra a BaptiCup is. (pénteken lesz folytatás)

Zsolt felhívása

A

Amint azt már többen tudjátok vagy az előző bejegyzésből, vagy olvasva az Xtreme Missions blogját, idén nyáron missziós hetet szervezünk Pécskán egy amerikai csoport segítségével. Ha jól emlékszem kb. két évvel ezelőtt kérdeztem a misszió vezetőjét, Lee Wisdom-ot, hogy lehetne-e szó arról, hogy Pécskára is hozzon egy csoportot. Két évvel ezelőtt nem sikerűlt, majd a gazdasági krízis megakadályozta, hogy tavaly nyáron eljuthassan Pécskára. Viszont a múlt nyári missziósút után, még itt Romániában érdeklődött, hogy vajon összehozható-e 2010-ben. Ettől a pontól kezdődőtt el a missziós hét szervezése és most pedig elmondhatom, hogy hosszú órányi Y! Messenger beszélgetések,
e-mail-ezések, egyeztetés a bizottsággal és a gyülekezet vezetővel, ABBI tagokkal és a pécskai gyülekezettel, megérkeztünk az „utolsó száz méterhez”.
Arról, hogy hogyan fog lezajlani ez a hét bővebben olvashatok a misszió blogján. Itt csak annyit említek meg, hogy gyerekek, fiatalok és házastársak/párok felé szeretnénk hírdetni Jézus Krisztust és az Ő szabadítását, június 25. és július 1. között mindennap. Reggel a gyerekekklubb lesz, majd este egy időben a fiatalokkal és felnőttekkel való foglalkozás.
Ezt természetesen egy kiadós „kampány” fogja megelőzni, plakátokkal, szórólapokkal, cukorkákkal, lufikkal, és talán még egy kürt is a segítségünkre lesz.
Ezzel a bejegyzéssel egy felhívást is szeretnék intézni az ABBI tagjai felé. Szeretnék mindenkit bátorítani arra, hogy vegyen részt ebben a misszióban. Elsősorban azért, mert hihetetlenűl nagy áldásokban lehet részesűlni... akik voltak már misszióban jól tudják miről beszélek. Nem kell minden alkalmon ott lenni! Aki csak reggel tud jönni, jöjjön csak reggel. Aki csak este, jöjjön csak este. Szeretném, ha mint ifi, egy lélekkel belevetnénk magunkat ebbe a nemes munkába, mely mindig kedves az Úr előtt. Számoljátok össze az áldásokat, majd az áldozatokat is, és meglátjátok olyan eredményre fogtok jutni, mely kétségtelenűl arra ösztönöz, hogy csatlakozzatok.
Ugyanakkor Lee azt is kiemelte, hogy azok akik részt veszünk a misszióban, legyünk készek továbbvinni a munkát e hét után is: ha szükség van több gyerektanítóra legyenek elhívottak erre, ha szükség lesz fiatalokkal foglalkozni legyenek jelentkezők erre is.
Mostmár csak két dolgot szeretnék kérni tőletek. Aki vezet blogot, kérlek szánjatok csak egy bejegyzést erre a misszióra: néhány mondat róla, egy link a misszió blogjára, és felhívás az imatámogatasra. Kérek mindekit, hogy használjuk ki az internet adta lehetőségeket erre is. Második kérésem és egyben utolsó mondatom is az lenne, hogy „kérve kérlek benneteket” imádkozzatok ezért a missziós hétért, a szervezőkért, a lelkimukásokért, az ifitagokért akik eljönnek, a resztevevőkért azért, hogy minél erősebbek legyünk imáitok által, hisz tervünk és célunk kitaszítani a Sátánt Pécskáról.

Köszönom,
Zsolt

Jó hír!

Holnap, reményeim szerint:) Erika kiosztja a Mustármagot, amelyben mi, mint ifjúság mutatkoztunk be. Én kíváncsi vagyok!

Erika, ne felejtsd el hozni, mert ha nem, megyünk hozzád haza érte! :))

U.I. Ja, és majd akkor csütörtöktől kezdem felrakni sorba azokat a cikkeket, amik megjelentek a Mustármagban is. Aki nem vette meg, olvashatja innen, és még mások is. Reméljük építő lesz!

blog, mely a mi ifinket is érinti

Zsolt indított egy új blogot, a pécskai misszióval kapcsolatosan. Itt fog beszámolni a munkáról, képeket tesz közzé, imatémákat sorol fel. Érdemes ide is majd bekukkintani. Itt jobb oldalon is be lesz linkelve a listában. A blog: Xtreme Missions (klikkelj a címre).

érdekes hozzászólások

Úgyhiszem, hogy eleget reklámoztuk ezt a szavazást, köszönjük a 28 szavazónak a részvételt, még holnap estig lehet szavazni:). Utána már lezárom a szavazást.

Az eredményeket ti is láthatjátok, ott bal oldalt. Legtöbben ötletesnek tartják ezt a fajta missziót, mások szívesen táncoltak volna velük együtt, vannak olyanok is, akik szerint ez csak egy táncos előadás, semmi több.

Blogokban még találtam néhány pozitív/negatív véleményt (pl. Veress Efraim blogján volt egy külön bejegyzés erről itt, aztán az itteni bejegyzéshez is volt három hozzászóló, azt is bemásolom. Érdekes vélemények!

Frici: a techno nem a kedvenc stilusom, de a szoveg nagyon inspiralt, klasz, megy a ter hangulataval. ami a tancot illeti, nem az en dicsoitesi formam, de ez nem azt jelenti hogy nem helyes! :)

Gabi:

haat....mivel felhivas volt, en is elmondom a velemenyem....

Nagyon szep eloadas!!! Ahoz kepest mennyi embert mozgat meg profi a koreografia.
De ha arrol beszelunk, hogy lelkiseg...hat oszinten...latszik, hogy sok proba van benne, s igy veszit a spontan mivoltabol, igy nem hinnem, hogy tudnam maskent tekinteni, mint egy eloadast.S oszinten a szoveg ritmikaja, meg a rim kicsit eroltetnek tunik....ha az a cel, hogy a szoveg fogja meg az embereket.
A masik, ez tenleg szubjektiv, de egy kicsit feltuno az, hogy a szoveg inkabb a "foldi elet" megvaltoztatasat celozza meg(Magyarorszag, ervenyesulesi gondok az eletben), s nem az emberek valos problemaira ad igazi megoldast(Jezus).
Remelem nem a missziozas volt celkent kituzve. Avval valamennyire egyetertenek, hogy lenyegeben ki akart lepni ezzel az eloadassal a "nep" ele, hogy tudjanak rolluk az emberek(habar eddig is elegge sok informacio volt rolluk).
Az biztos, hogy batorsagot tanulhatunk tolluk, abban, hogy egyaltalan ne legyen idegen szamunkra, hogy Istent, Jezust nevezzuk meg eletunk fo ertelmenek, olyanok elott, akik korulottunk elnek, de nem testkozelbe, hogy lathassak gyakorlatban is ezt...

Kriszta:

Nekem tetszik a videó, főleg az, hogy lendületes ez az ének, fiatalos, stb. Szoktam hallgatni még itthon is, néha. A másik része, amint ti is említettétek az előadásmód, hát nem tudom, de szerintem itt kicsit a reklámon volt a hangsúly, a szövege túl laza szerintem (még akkor is ha a világiak felé szól), a tánccal pedig szerintem elvették az egésznek a lényegét, mert itt az embereknek, akik látták ezt az marad meg, hogy: nicsak, milyen aranyosak ezek a hitesek, ők is jól tudják zenére rázni magukat. Nincs a középpontban eléggé a LÉNYEG.

S ahogy az egyik kommentelő meg is jegyezte a videó után, hogy nagyon szépek a lányok, akik táncoltak, stb.:). Hát, innen is látszik, hogy elvesztették a LÉNYEGET a produkcióval. Tanulni mindenképpen lehet és kell. Ők megpróbáltak kimozdulni a négy fal közül, s megnyílni a világiak felé. Mi is kéne valahogy másképpen tegyük talán (nem azt mondom, hogy így), de valamilyen ötletesebb formában, hogy elérjük a mai fiatalokat, stb.
Legfőképpen ez magamnak a tanulság. Aki még hiányosságát érzi ebben, annak is szól ez a felszólítás és tanulság.

Ennyit erről a témáról és videóról itt és most!

Ifióra a Bayer házaspárral (képekben)

Köszönjük legfőképpen az Úrnak, majd Vikinek és Reninek a buzdítást az imára (Reny, a repülőhajtógatós jelképes bűnvallás nagyon ötletes volt), Zsoltnak a dicsőítés megszervezését meg természetesen a zenészeknek:), Bayer testvérnek a nagyon gyakorlatias előadást a prioritásokról, Erikának és Berninek a finom teát és édesség kiszolgálását, Dánielnek a hangszerelést és a technikát, s minden jelenlevőnek a figyelmet!

Soli deo Gloria. Egyedül Istené a dicsőség ebben is, nem a miénk.