Kiss Viktor bizonyságtevése

Megtérésem

Tizenkét éves voltam, amikor a gyülekezet tinicsoportjával elmentünk Hargitára táborozni, ez 2007 júliusában volt, ekkor volt a megtérésem.

Hívő szülők gyermekeként nőttem fel, mindig jártam vasárnapiskolába, ismertem a bibliai történeteket, de gyermekfejjel valahogy nem értettem meg mi is valójában a hívő élet. Ahogy nagyobb lettem kezdtem jobban érteni mi a teremtés, mi a Biblia és hogy miért halt meg Jézus érettünk. Amikor a táborba mentünk, egy szerda este elfogadtam Jézus Krisztust mint Megváltómat. Hallottam ott egy bizonyságtevést, ahol elhangzott az, hogy mi lenne azokkal akik még nem fogadták el Krisztust, ha eljönne éjjel Jézus mi történne, hova kerülnénk, én hova kerülnék? Ilyenkor amikor szóba jön a Pokol gondolata mindig elborzadok. Akkor is ez volt velem, és valahogy nem mertem vállalni, hogy kimenjek én is a megtérők közé. De amikor elindultam megerősödtem, és nem bántam meg. Aznap este sokat imádkoztunk a többi megtérővel együtt. Egy másik este a legnagyobbik unokatestvéremmel lementem egy csoportba. Ott együtt beszélgettünk, elmondtam neki, hogy mit éreztem a lelkemben, s kértük együtt, hogy az Úr szabadítson fel a bűneimből, és azokért bocsásson meg. Akkor éreztem, hogy mostmár teljesen az Úré vagyok.

Mióta meg vagyok térve nagyon érzem a Sátán kísértéseit. Mindennap ott van, és valahogy meg akar engem akadályozni, hogy tisztán éljem le az életemet. Sokszor meglankadtam, megbotlodtam, de azt mondták nekem, hogy ne hagyjam magam így letörve, mert minél tovább úgy vagyok, annál nehezebb lesz felállni. Hála az Úrnak erősít, és mindennap megmutatja, hogy ott van mellettem, áldott legyen ezért az Ő neve! Mióta Vele élem az életem, megtapasztalhattam, hogy milyen nagy ereje lehet az imának, amit hittel kérek.

Imádkozom továbbra is, hogy erősen álljak a bástyámon, és hogy tudjam azt végezni amit az Úr elvár tőlem. Az Úr áldjon meg minden egyes erdélyi fiatalt.

Kiss Viktor