Beszámoló az országos ifjúsági konferenciáról
Nagyon hálás vagyok az Úrnak, hogy én is részt vehettem ezen a konferencián, és annak is örülök, hogy eljött az osztálytársam is, aki egyben nagyon jó barátnőm.
Azzal a vággyal indultam neki a hétvégének, hogy meg szeretnék újulni, és új döntéseket hozni az életembe, amik által az énem csökken, és Isten irányítására bízva magam, növekszik bennem az Ő jelleme.
Péntek este megragadott a jelenet, amit a betlehemi drámacsoport adott elő. Sajnos sokszor abba a hibába esek, hogy az osztálytársaimon meg sem próbálok segíteni, s közben nem veszem észre, hogy valósággal nap mint nap halálraítélt osztálytársak és ismerősök vesznek körül, akiknek segítenem kell, hisz ez a feladatom, ezt vállaltam fel többek között akkor, amikor bemerítkeztem.
Nagyon tetszett a Merényi Zoltán szolgálata mindkét alkalommal, érezhető volt, hogy Isten lelke által szolgált. A dicsőítésre az elején nem tudtam ráhangolódni úgy, ahogy Isten megérdemelte volna, ez azért volt, mert még sok dolog volt az életemben, amitől meg kellett szabadulnom ahhoz, hogy felszabadultan, tiszta szívből énekeljek. Eldöntöttem, hogy nem akarok abba az állapotba maradni, és visszajönni, amibe elmentem. Letettem a bűneimet, szivemet, gondolataimat, érzelmeimet, Istennek átadtam ezeket, erre volt felszólítás is. Jó érzés volt ez, felszabadultan továbbmenni, és úgy tölteni a konferencia hátralevő részét. Jó volt olyan sok fiatallal együtt énekelni, sok mosolygós arcot láttam, ami tükrözte a felszabadultságot. Hisz sokan már fiatal korban kétségbeesnek különböző helyzetek miatt, csalódás, vagy az élet nehézségeitől. Úgy éreztem itt magam, ahol olyan emberek vesznek körül, akiknek van céljük, olyan cél, ami Isten felé mutat.
Vasárnap megérintett a szentségről szóló előadás, sok hiányosságomat észleltem, amik eddig is azok voltak, viszont nem ismertem fel őket. Én is feltettem magamnak a kérdést, hogy szent vagyok-e, és miután meghallgattam az előadást, eléggé megszégyenültem, hisz sokszor akadékoskodok Istennel, és annyi mindenben kell változnom. Budai Lajos felhívása megérintett, és ahogy kimondta azt, hogy álljanak fel azok, akik vállalják azt, hogy a következő konferenciáig rendszeresen bizonyságot tesznek egy személynek, aki még nem az Úré, akkor habozás nélkül felálltam. Nem azért, mert könnyű felállni a helyemről, hanem azért, mert rájöttem, hogy túlságosan is keveset teszek Istenért, és egy keresztény, bemerített fiatalra nem ez jellemző, Isten többet érdemel annál, amit én teszek. Már rég rájöttem erre, viszont nem tudtam lépni, valami megállított, és most úgy éreztem, hogy ezt a lépést igenis meg kell tennem, mert ha így folytatom az életem, ahogy nem kell, nem lesz jó vége. Ezt a döntést komolyan gondoltam, az Úr betöltött erővel ezen a hétvégén, aminek segítségével már elkezdtem „akcióba lépni”, és bizonyságot tenni egy osztálytársamnak, akire szeretettel gondoltam akkor, amikor elvállaltam ezt a szolgálatot. Remélem, hogy a döntés mellett kitartok rendíthetetlenül.
Lelkileg mondhatom, hogy nagyon sok áldást kaptam. Ami mégjobban felemelt az az, hogy a vasárnap délelőtti alkalom után, egy kedves barátnőm megállított, és megkért, hogy imádkozzak érte, mert ő is felállt a felhívásra, hogy valakit Istenhez hozzon. Azt is kérte, hogy időközönként kérdezzek rá, hogy hogy boldogul, és hogy ne felejtse el ezt a döntését. Jól esett a bizalma és bátorága, én is ugyanezt kértem tőle, és hiszem azt, hogy ez is segítségünkre lesz. Szívből örülök a barátaimnak, akikkel találkoztam, áldásos beszélgetések alakultak ki, és természetesen örülök az új ismerősöknek, akikkel tarthatom a kapcsolatot.
Számomra ez a konferencia kellemesen telt el, főleg azért, mert újból beálltam az Úr szolgálatába, ami többet ér mindennél. Az az igevers vezet, és van előttem, ahol az van megírva, hogy: „De keressétek először az ő országát és igazságát, és ráadásul minden megadatik nektek.” Máté 6:33. Nagyon ismert igevers, és sajnos gyakorlatba ezt még nem ültettem, viszont eljött ennek is az ideje. Szeretnék sok erőt kívánni azoknak, akik velem együtt felálltak a vasárnapi felhívásra, éspedig a Zsoltárok 32:8-al. „Bölccsé teszlek, és megtanítalak melyik úton kell járnod. Tanácsot adok, rajtad lesz a szemem.” Ez legyen előttetek, bármihez is hozzáfogtok, mert jó tudni azt, hogy Isten támogat minket, és ha mi is támogatjuk Őt, abból csak jó származhat.
Harcsa Heni, Arad
Azt is megjegyeztem, hogy az internet a legjobban a gyerekekre hat. Valóban vigyáznom/vigyáznunk kell, hogy mit nézünk, mit csinálunk, mikor gép elé ülünk!
Szűcs Dániel, Arad
Budai Lajos lelkipásztor felhivására én is elhatároztam, hogy naponként Isten elé viszem imában egyik kedves barátnőmet, hogy ő is elfogadhassa az Urat.
Hálóban vagy? Imádkozz szabadulásért, jó ítélőképességért és teljes határozottságért a szabadulás felé.
Istennél semmi sem lehetetlen.
Kürti Bernadett, Arad
Kürti Roland, Arad
(folytatás kedden)
1 megjegyzés:
mindegyik beszámolóban külön élveztem a személyességet és nyíltságot, ahogy leírtátok mindazt, amit átéltetek...
Megjegyzés küldése